Cassiopeia Csillaga

15. fejezet

A megtört szív

Mindenki döbbenten meredt Barty-ra. Hogy Voldemortnak van egy lánya? És ő megkapta a kezét? Nem tudták elhinni...

• Barty... Miről beszélsz? Te nem... - Cassiopeia azt sem tudta, mit mondhatna.
• Voldemort nagyúrnak van egy lánya? - kérdezte Dumbledore, aki elsőként ocsúdott fel a döbbenetből.

Volt egy sejtése, de meg kellett tudnia az igazat. Meg kellett bizonyosodnia, hogy a sejtése helyes.

• Igen, van de csak kevesek tudnak róla. Malfoyék, a keresztszülei, Karkarov... - itt Barty elfintorodott – Féregfark, és persze én. A lány nem az apja nevét viseli. Nem lehetett, mert az anya férjnél van.
• Ki ez a lány? - kérdezte McGalagony.
• Cassiopeia Druella Lestrange, Bellatrix Lestrange leánya. Rodolphus a nevére vette őt. A nagyúr akarta így. Az ő akarata volt az is, hogy Bellatrix menjen feleségül Rodolphushoz. Rodolphus csak kíséretnek kellett Bellatrix mellé, és hogy eltereljék a figyelmet a pletykákról.
• Miféle a pletykákról? - kérdezte Dumbledore.
• Azokról a pletykákról, melyek nagyúr és Bellatrix viszonyáról szólnak.

Cassiopeia azt hitte, hogy menten elájul. Ez nem lehetett igaz. Egyszerűen nem...

• Te... - Harry sem volt képes mondani semmit,csak egy döbbent nyögésre futotta tőle.

A fiú láthatóan értetlenül állt a helyzet előtt, de eközben dühös is volt, akárcsak Dumbledore.  McGalagony szánakozva nézett a lányra, míg Piton arcáról semmi érzelem nem volt leolvasható.

• Én nem... - rázta a fejét Cassie. - Nem lehetek... Kizárt dolog.

A lány szemét könnyek csípték. Még hogy ő Voldemort és Bellatrix Lestrange lánya? Nevetséges!

Persze, az anya kiléte kétségtelen volt, de azt akkor sem tudta elképzelni, hogy az apja éppen koruk legnagyobb sötétmágusa, egy elmebeteg sorozatgyilkos legyen. Képtelenség...

• Biztos benne, hogy Cassiopeia Voldemort nagyúr lánya? - kérdezte McGalagony.
• Teljesen. A nagyúr, Rodolphus és Bellatrix is ezt állítja. A lány párszaszájú. Ha dühös, vörösek lesznek a szemei. A karján anélkül jelent meg a Sötét Jegy, hogy a nagyúr a bőrébe égette volna.
• Igaz ez? - kérdezte Dumbledore.
• Igen,de lehet hogy csak véletlen egybeesés...– felelte a lány.
• Mutasd a karod – nézett rá Dumbledore.

Cassiopeia óvatosan felhúzta a talárja ujját, ezzel megmutatva a karján tisztán kirajzolódó jegyet.

Más volt, mint a többi. Ez zöld színű volt, míg Pitoné, Karkarové, Barty-é vagy bármely más halálfalóé fekete. Dumbledore erős köteleket varázsolt Kuporra, nehogy megszökjön amint elmúlik a Veritas szérum hatása.

• Professzor úr, kérdezhetek tőle valamit? - kérdezte a lány Dumbledore-t.
• Kérdezz – engedte meg a professzor.

Cassiopeia óvatosan a férfihoz sétált, majd leguggolt előtte. Kezét a férfi combjára tette, majd halkan megszólalt.

• Őszintén, Barty... Szeretsz engem?
• Mindennél jobban, Cass... Mindennél jobban.

Dumbledore McGalagonyhoz fordult.

• Minerva, megkérhetem, hogy őrködjön itt, amíg felmegyünk Harryvel?
• Hogyne. – McGalagony előhúzta és a férfira szegezte pálcáját, meg se rezzent a keze.
• Perselus! – folytatta Dumbledore, Pitonra pillantva –, kérem, küldje le Madam Pomfreyt. Alastor Mordonnak gyógykezelésre van szüksége. Azután menjen le a parkba, keresse meg Cornelius Caramelt, és kísérje ide. Bizonyára ő is ki akarja hallgatni Kuport. Mondja meg neki, hogy ha szüksége van rám, fél óra múlva a gyengélkedőn leszek. Piton bólintott, és elsietett.
• Harry? – szólt szelíden Dumbledore. Harry felállt, de nyomban megtántorodott.
• Cassiopeia? - nézett a lányra az igazgató.
• Tanár úr... Nem... Nem maradhatnék? Elbúcsúzni tőle. Elvégre soha többé nem látom majd...
• Maradhatsz. De csak ha nem szökteted meg – próbált viccelődni az igazgató.
• Ha megpróbálnám se jutnék el vele az ajtóig – motyogta a lány. - Köszönöm...

Dumbledore biccentett, majd Harryhez lépett. A fiú remegett, mintha rázná a hideg. Dumbledore megfogta a karját, és kitámogatta őt a folyosóra.

Cassie nem mozdult, csak nézte a távozókat. Remélte, hogy legalább Harry jobban lesz...

Remegő kézzel végigsimított Barty arcán. Nem tudta, mit is mondhatna most.

Most, hogy a szeretett férfi itt ülve várja a halált, és egyikük sem tehet semmit. Mert abban biztos volt, hogy Caramel jóvoltából akár azonnal megkapja majd a dementorcsókot. Barty mintha megérezte volna, min jár a lány esze, megszólalt.

• Ne aggódj miattam. Megleszek.
• Te is tudod, hogy ez nem igaz.
• Menj... Nem akarom, hogy végignézd.
• Megtudlak menteni... Legalább a dementorcsóktól.
• Használni akarod a halálos átkot? - kérdezte megrökönyödve a férfi.
• Dehogyis, te buta. Tudod, létezik olyan, hogy patrónus bűbáj.
• Nem akarom, hogy bajba kerülj miattam. Így is elég bajt okoztam már neked...
• Akkor is itt maradok. Veled – ezzel lezártnak tekintette a lány a témát, majd felállt, a férfi fölé hajolt, és megcsókolta.

Ezután elővarázsolt egy széket, és maga is leült Barty mellé.

• Cass... Nyisd ki a ládát – biccentett Mordon ládája felé Barty. - Az első részben találod...

Cassiopeia kinyitotta a ládát, és azonnal tudta, mit keressen. Két levél volt benne. Az egyiket neki címezték, míg a másikat a Mágiaügyi Minisztériumnak.

• Minthogy nincs sem rokonom, sem gyermekem, így rád hagyom a Kupor házat.
• Barty ez...
• Kérlek, fogadd el – nézett esdeklőn rá a férfi. - Te vagy az egyetlen, akinél biztosan tudom, hogy jó kezekben lesz.
• Rendben van – felelte a lány. - Barty...
• Igen?
• Igaz, amit mondtál? Hogy én... Én a nagyúr lánya vagyok?
• Zavar téged? - kérdezte őszintén a férfi.
• Nem is tudom... Furcsa... És még nem is volt igazán időm gondolkodni ezen.
• Holnaptól azt hiszem, lesz rá elég időd...
• Na mindjárt olyat kapsz... Ne mondj ilyeneket – mondta a lány. - Még belegondolni sem akarok.
• Pedig muszáj lesz. Te is tisztában voltál vele, hogy a házasságunk valószínűleg eléggé rövid életű lesz.
• Én azért reménykedtem...
• Én is... De minthogy te is látod, a sors egészen más jövőt szánt nekünk – sóhajtott a férfi. - Cass... Azt akarom, hogy boldog légy. Hogy tanulj, dolgozz, családot alapíts. Azt szeretném, ha megpróbálnál teljes életet élni. Nélkülem...
• Ne kérj ilyet tőlem – szólt a lány, miközben arcán legördült egy könnycsepp. - A gyermekünk...

Barty erre felkapta a fejét. Hát mégsem hal ki vele a Kupor család?

• Gyermek? Gyermekünk lesz? - kérdezte, s arcán egy boldog mosoly jelent meg.
• Igen – felelte a lány.
• Mióta tudod?
• Reggel óta – mondta Cassie.

Ez igaz is volt. Néhány napja azt vette észre, hogy reggelente hányingere van, különleges ételeket kíván, s hogy már jó ideje késik a vérzése.

• Szeretlek, Cass – mondta a férfi.
• Én is szeretlek, Barty – felelte a lány, majd ismét megcsókolta a férfit.

Utoljára...

Rémisztő hideg telepedett a szobára. Barty arcáról lefagyott a mosoly, és rettegésbe fordult át.

Cassie is érezte a csontig hatoló fagyot, a halál szagát. Látta a félelmet Barty szemében. Azt a félelmet, melyet az ő szeme is tükrözött.Hátrébb lépett, és az ajtót kezdte el vizslatni. McGalagony is azonnal észrevette a változást, amely csak egy valami utalhatott. A professzor cseppet sem örült, hogy ilyen borzalmas és visszataszító lény van jelen az iskolában. S most, hogy kiderült, Cassiopea gyermeket vár – mely a tanárnőt is megdöbbentette – harag villant meg a szemében.

A szoba ajtaja kitárult, és Caramel lépett be rajta Pitonnal és egy dementorral az oldalán.

• De... Miniszter úr! Dumbledore ebbe nem egyezne bele... Az iskolába nem teheti be a lábát egyetlen dementor sem...

A dementor azonnal Barty felé siklott.

• Neeeee! - Cassiopeia ajkai közül fájdalmas sikoly szakadt ki.

A lény Kupor fölé hajolt, és undorító ajkait Barty szájára tapasztotta. Cassie azonnal a pálcájáért nyúlt, s legszebb emlékét idézte fel magában.

• Expecto Patronum!

Pálcájából azonnal előtört a számára oly jól ismert kígyó, de már késő volt. A patrónus elüldözte ugyan a dementor, ami az ablakon át távozott a kastélyból, de mást már nem igen tehetett.

Késő volt... Túl késő. Kupor remegve a padlóra zuhant, Cassie pedig odarohant hozzá. Eltüntette róla a köteleket, és a férfi életjelei után kutatott. Halott volt... Halott, mégis élt. A dementor kiszippantotta a lelkét, s így élőhalottá változtatta őt. A lány mániákusan szorította magához a földön fekvő alakot. Szemeiből apadhatatlanul folytak a könnyek. A férfi a legszörnyűbb sors érte el, és a lánynak ez annyira fájt. Mikor Cassiopeia a megrökönyödött Caramel szemébe nézett, agyára nehéz, vörös köd telepedett rá. Ölni akart, gyilkolni. Azt akarta, hogy Caramel is érezze azt a mérhetetlen fájdalmat, amit ő. Tudta azonban, hogy most nem teheti meg. Még nem...

Azt is tudta, hogy Barty nem maradhat így. És csak egyféleképpen tud ezen változtatni.

Egy utolsó csókot lehelt még Barty elfehéredett, hideg ajkaira. Nemrég még melegek voltak, mostanra azonban már ez is megváltozott. Gondolatait kizárta, és csak a dühére, a gyilkolás vágyára, az ösztöneire, az ölés élvezetére koncentrált. Lassan állt fel, majd Bartyra emelte a pálcáját, és a szobában lévők hatalmas megrökönyödésére kiszórta rá a halálos átkot.

• Avada Kedavra!

A pálcából előtörő világító, zöld fény szíven találta a férfit. Most már valóban halott volt.

Lehajolt hozzá, majd lecsukta a szemeket, melyekből már kihunyt a fény.

Cassie agyába erőteljesen tört be Caramel felháborodott hangja.

• Ezt mégis hogy képzelte?!

Cassiopeia nem válaszolt. Nem akarta, hogy valami meggondolatlan dolog hagyja el az ajkát. A lány mérhetetlenül dühös volt. Mikor ismét megfordult, Caramel is, McGalagony is, de még Piton is hátrahőkölt ijedtében. Cassiopeia pupillái össze voltak húzódva, akár egy kígyónak, s mindkét szeme vérvörös színben pompázott. Hangja remegett, amikor megszólalt.

• Maga egy gyilkos... - suttogta, de mindenki tisztán hallotta a szavait. - Megölte őt... Megölte a férjemet...

A lány újra sírásban tört ki, és testével védelmezőn borult rá arra a testre, ami nemrég még az ifjú Barty Kupor volt.