Cassiopeia csillaga

1. fejezet

Két év múlva

Cassiopeia Druella Tonks már régen túl volt a születésnapján, amikor július végén levele érkezett.

A levél vastag volt, és nehéz, és a tartalmát egy sárgás pergamenboríték rejtette, melyre a címzést , smaragdzöld tintával írták rá. A hátulját a borítékot lezáró piros viaszpecsétes címer díszítette: oroszlán, sas, borz és kígyó vettek körül egy nagy R betűt. Roxfort pecsétje volt az. Cassiopeia lelkesen bontotta ki levelét, hogy aztán felolvashassa.

ROXFORT

Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Igazgató: Albus Dumbledore (Merlin-díjas, Bűbáj-rend aranyfok., okl. főmágus, Legf. Befoly. Nagym., a Varázslók Nemzetk. Szöv. elnökh.)

Tisztelt Tonks kisasszony!

Örömmel értesítjük, hogy felvételt nyert a ROXFORT Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Mellékelten megküldjük a szükséges tankönyvek és felszerelési tárgyak listáját. A tanév szeptember 1-jén kezdődik. Legkésőbb július 31-éig küldjön baglyot nekünk.

Tisztelettel:

Minerva McGalagony

igazgatóhelyettes

ROXFORT

Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskola

Egyenruha

Az első évben a következő ruhadarabok szükségesek:

1. Három rend egyszerű munkatalár (fekete);

2. Egyszerű hegyes süveg (fekete) mindennapi használatra;

3. Egy pár munkavédelmi kesztyű (sárkánybőr vagy hasonló);

4. Egy téli köpönyeg (fekete, ezüstcsattal)

A tanuló minden ruhadarabján köteles feltüntetni a nevét!

Tankönyvek

Minden tanulónak saját példánnyal kell rendelkeznie a következő művekből:

Dabrak, Miranda: Varázslástan alapfokon

Bircsók, Bathilda: A mágia története

Goffrid, Adalbert: Modern varázsláselmélet

Ripsropsky, Emeric: Az átváltoztatásról kezdőknek

Spora, Phyllida: Ezer bűvös fű és gomba

Mixel, Arsenius: Ismerkedés a varázsitalokkal

Salmander, Göthe: Legendás álltatok és megfigyelésük

Reskesh, Quentin: A sötét erők. Önvédelmi kalauz

Egyéb felszerelési tárgyak:

1 db varázspálca

1 db üst (ón, II. méret)

1 készlet üveg- vagy kristályfiola

1 db teleszkóp

1 db rézmérleg

Ezenfelül minden tanuló magával hozhat 1 db baglyot, macskát vagy varangyos békát.

A SZÜLŐK SZÍVESKEDJENEK TUDOMÁSUL VENNI, HOGY AZ ELSŐÉVESEK NEM HASZNÁLHATNAK SAJÁT SEPRŰT!

Cassiopeia boldogan mutatta meg a levelét nevelőszüleinek. Még aznap küldtek egy válasz levelet, és másnap már mentek is az Abszol útra beszerezni a szükséges eszközöket. Először Madam Malkin Talárszabászatához mentek be, ahol megszerezték a kellő ruhadarabokat, talárokat, süveget, és miegymást, majd bementek a Czikornyai & Patzába megvenni a könyveket. Utána elmentek pennákat, tintát, üstöt, bájital hozzávalókat és további felszereléseket.A végén Ted elment az Uklopsz Bagolyszalonba venni egy baglyot Cassienek, míg Andromeda és a lány Mr. Ollivander boltjába mentek, hogy megszerezzék a legfontosabbat, a varázspálcát.

Az utolsó üzlet szűk volt, és szegényes. Az ajtó fölött hámló arany felirat hirdette: Ollivander- Minőségi varázspálcák Alapítva: i. e. 382. Mikor beléptek, csengettyűszó hangzott fel, jelezve a vásárlók érkezését. Cassiopeia letette a csomagjait, majd körbenézett az üzletben. Szemügyre vette a hosszúkás dobozokat, melyek egymásra tornyozva álltak egészen a plafonig.

• Jó napot! - köszönt hangosan, mire megjelent egy öregember, sápadt fényű szemekkel.
• Jó napot! - köszönt vissza Ollivander, merthogy ez volt az öregúr neve. - Hát eljött, Miss Lestrange.
• Miss Tonks, uram – felelt illedelmesen a lány.
• Á, igen. Tudja, mai napig emlékszem, amikor a szülei bejöttek azon az ajtón. Kegyed igazán hasonlít az édesanyjára. Úgy van – bólintott – Bellatrix Black, sárkányszívizomhúr, tizenkét és háromnegyed hüvelyk.

Néhány pillanattal később észrevette Andromedát is, és örömmel üdvözölte a nőt is.

• Hát, akkor lássuk... - azzal egy ezüst vonásokkal ellátott mérőszalagot húzott elő a zsebéből. - Melyik kezében fogja a pálcát? - kérdezte
• Öhm... Bal. Bal kezes vagyok. - felelte a lány.
• Emelje fel a bal karját. Így ni... - Ollivander lemérte, hogy milyen messze van Cassiopeia válla az ujjától, csuklója a könyökétől, válla a földtől, térde a hónaljától, sőt, megmérte a feje kerületét is. Közben tovább magyarázott. - Jegyezze meg Miss Tonks. Nem a varázsló vagy boszorkány választja a pálcát, hanem a pálca választja a leendő gazdáját, esetünkben boszorkányt. Minden Ollivander pálca magját erős, intenzív varázserővel bíró anyagok alkotják, a boszorkány vagy épp varázsló csak és kizárólag csak a saját pálcájával végezhet tökéletes munkát.

Cassie egyszer csak azt vette észre, hogy a szalag önállósult, és magától dolgozik, miközben Mr. Ollivander a polcokon sorakozó dobozok között matatott.

• Elég! - szólt a boltos, mire a mérőszalag ernyedten hullott a padlóra. - Tessék, Tonks kisasszony, próbálja ki. Szilvafa, sárkányszívizomhúr, tizenegy hüvelyk. Igen rugalmas darab.

Cassiopeia átvette a pálcát, és gyakorlott módon pöccintett vele, de Ollivander szinte azonnal kikapta a kezéből.

• Nem jó, nem jó. Juharfa, egyszarvú szőr kombináció, kilenc és fél hüvelyk. Nagyon elegáns, rugalmas darab.

Cassie épphogy a kezébe vette, Ollivander már ki is cserélte egy másikra.

• Eperfa, főnixtoll, tíz és fél hüvelyk. - kommentálta a dolgot, de a harmadik pálca sem volt jó.

Az idő folyásával egyre több és több pálca tornyosult az asztalon, és a sarokban roskadozó kis széken, de egyik pálca sem volt a megfelelő.

• Ilyen nehéz kuncsaftom még nemigen volt. Ha csak nem nézzük az ifjú Harry Pottert, aki épp kegyed előtt járt itt. Na igen, ő valóban nehéz kuncsaft volt - kuncogott az öreg. - Nocsak... Miért is ne... Ha az ifjú szokatlan pálcát vihetett haza, talán most sem lesz másként.

Ollivander a kicsi bolt leghátsó szegletébe csoszogott, majd elővette onnan a legporosabb, és tán a legrégebb óta ott árválkodó dobozt.

• Miért is ne? - kérdezte ismét, majd lefújta a dobozról a port, és előrevitte, hogy Cassie kezébe adhassa. - Kissé szokatlan kombináció... Fúriafűz, hipogriff farokszőr, tizenkét hüvelyk. Elegáns, rugalmas darab.

Mikor Cassiopeia átvette a pálcát, ujjait melegség járta át. A pálca fogása kényelmes volt, mondhatni tökéletes. Kecsesen magasba emelte a kezét és suhintott vele egyet, mire arany és vörös szikrák törtek elő belőle, és táncolták körbe a lányt.

• Különös... Igazán különös- mondta Ollivander, ahogy kivette Cassie kezéből a pálcát, és a dobozába rakta, hogy elcsomagolhassa.
• Elnézést, de mi olyan különös.
• Tudja, kisasszony, én minden egyes pálcára emlékszem, amelyet valaha eladtam, és elkészítettem. És az a helyzet, hogy az ön pálcáját még fiatalabb koromban készítettem el, mikor még igen sok kedvem volt a kísérletezéshez. Akkoriban sokat utazgattam, és az utazásaim során igen sok különleges, mágikus lénnyel találkoztam. Egy ilyen kirándulás során találkoztam össze egy hipogriffel, amely szorult helyzetben volt. Néhány varázstalan ember be akarta őt fogni, illetve le akarták lőni a fura fegyvereikkel. Segítettem rajta, a hipogriff pedig hálából adott nekem a farokszőréből. A fúriafűz, amelyből pedig a pálcája készült, a Roxfort egyik fúriafűz fájából van, miután néhány csintalan kölyök némi kárt tett a fában. A letört faágat nekem adták, és a fúriafűz engedélyével pálcát készítettem belőle. Senkinek sem volt olyan megfelelő a pálca, de most úgy érzem, a megfelelő gazdára talált. Vigyázzon hát rá kisasszony, mert ez a pálca van olyan különleges mint Harry Potteré - nyújtotta át a becsomagolt dobozt.

Miután Andromeda kifizette a hét arany galleont a varázspálcáért, elköszöntek, majd elmentek. Kint összetalálkoztak Teddel, aki vett egy kis, fehéres-szürke baglyot vöröses arany szemekkel.

Hazafelé még megálltak Florean Fortescue Fagylaltszalonjában, és megettek egy-két fagylaltot.

Fáradtan tértek haza sötétedésre, de Cassiopeia még nem akart aludni. Fáradt volt, de a lelkesedése még nagyobb volt. Végül mégis elaludt, és a Roxfortról álmodott.

Gyorsan eltelt az egy hónap, és elérkezett a Roxfortba utazás napja. Andromeda, Ted, és Dora is kikísérte a King's Cross pályaudvarra. Ted odaadta neki a jegyét, és átkísérték még a kilenc és háromnegyedik vágányhoz, ahol egy vörös gőzmozdony várakozott az érkezőkre. Cassie gyorsan felpakolt néhány felsőbb éves segítségével, keresett egy helyet, és ott lepakolt, majd még visszament, hogy elbúcsúzhasson családjától. Ted Tonks ez alatt a röpke két év alatt az apja lett, Andromeda az anyja, Nymphadora pedig a nővére. Őszintén szerette őket, és kicsit talán nehéz volt a búcsú, de mégsem könnyektől terhes. Miután elbúcsúzott, felszállt a vonatra, és a helyén várta, hogy elinduljon. Néhány perccel később a vonat kigurult a pályaudvarról, és nem sokkal később már Roxfort felé zakatolt. A vonatút során elkezdett terjengeni a hír, miszerint Harry Potter a vonaton van, és hogy Roxfortos diák lesz. Cassiopeia természetesen nem lepődött meg ezen, sokat hallott a fiúról, és őszintén sajnálta a vele történteket. Ő tudta, milyen elveszíteni a szülőket, de persze ő másként veszítette el azokat, mint az ifjú Potter. Valahol azonban mégis úgy érezte, jobb volna, ha a szülei inkább halottak lennének, és nem az Azkabanban ücsörögnének életük végeztéig.

Néhány perc múlva csatlakozott hozzá néhány lány, akikkel egészen jól elbeszélgetett. Nem sokkal később pedig, kinyílt az ajtó, és egy fiú lépett be rajta.

• Nem láttatok véletlenül egy varangyos békát? Trevor a neve, és elveszett.
• Sajnáljuk, de nem. - felelték a lányok.
• Ha gondolod, és szívesen segítek megkeresni. - mondta az egyikük, akinek göndör, barna haja, és barna szemei voltak. - A nevem Hermione Granger.
• Én Neville vagyok. Neville Longbottom. És köszönöm, hogy segítesz nekem.

Miután a páros elment, megjelent a büfés kocsi, ahonnan Cassie több nyalánkságból is vásárolt. Az út során sokat beszélgetett a többiekkel, majd miután Hermione visszatért, együtt átöltöztek az iskolai talárjukba. Néhány perccel később a vonat megállt, ők pedig leszálltak. A csomagjaikat fent hagyták, azokat később viszik majd utánuk. Miután felsorakoztak Hagrid előtt, és sétáltak egyet, Cassie Lavender Brown-al, illetve Parvati és Padma Patillal ült egy csónakba, amellyel átszelték a Roxforti tavat.

Miután kiszálltak a csónakokból, a Roxforti kapu előtt álltak meg, ahol már vártak rájuk.

A kapuban megjelenő szigorú tekintetű nő ismeretlenül is ismerős volt Cassie számára, ugyanis Dora történetei alapján rögtön felismerte. Sokat hallott már Minerva McGalagony professzorról, és úgy tűnt, nem fogja csalódás érni. Úgy hallotta, szigorú, ám jó tanár, így nem is igazán félt a tantárgyától. A tanárnő smaragdzöld talárt hordott, fekete haja szigorú kontyba volt fogva. A kapu néhány pillanattal később kinyílt, Hagrid pedig átadta az elsősöket a tanárnőnek. A professzornő bevezette őket a kastélyba, majd egy kisebb szobába. A gólyák csak nehézkesen fértek be a szobába, és kissé talán megilletődve tekintettek körbe.

• Köszöntök mindenkit a Roxfortban – kezdte a tanárnő – Hamarosan megkezdődik az évnyitó bankett, de mielőtt elfoglalják helyüket a nagyteremben, beosztjuk magukat az egyes házakba. A beosztás igen fontos ceremónia, mivel a Roxfortban töltött évek alatt gyakorlatilag a ház lesz a családjuk. Az órákon a ház többi tanulójával vesznek részt, a ház hálótermeiben alszanak, és a ház klubhelyiségében töltik szabadidejüket. A Roxfortban négy ház működik: a Griffendél, a Hugrabug, a Hollóhát, és a Mardekár. Mindegyik háznak megvan a maga dicső története, s mindegyikből számos kiváló boszorkány és varázsló került ki. Amíg a Roxfortban tanulnak, a sikereikkel a házuknak szereznek dicsőségpontokat; ha pedig megszegnek valamely szabályt, a házukat sújtja pontlevonás. Év végén a legtöbb pontot elért ház kapja a házkupát, ami igen nagy megtiszteltetés. Remélem, hogy mindannyian házuk dicsőségévé válnak majd. A beosztási ceremóniára néhány perc múlva kerül sor az egész iskola jelenlétében. Azt ajánlom, addig is kissé szedjék rendbe magukat - nézett végig a kis seregen – Ha készen állunk a fogadásukra, visszajövök. Kérem, hogy csendben várakozzanak - azzal magukra hagyta őket.

Mindenki arról sutyorgott, hogy bizonyára valamiféle próbát kell majd kiállniuk, és ez megijesztette a gyereksereget. Talán egyedül Cassie nem ijedt meg annyira, ő tudta, mi vár rájuk. Ha varázsolniuk kellett volna, az sem ijesztette volna meg, egyedül talán a lehetőség, hogy a Mardekárba kerülhet. Amikor még Bulgáriában élt, a tanárai és nevelői igyekezték úgy tanítani és nevelni, ahogyan egy aranyvérű, halálfaló csemetét szokás. Felakarták készíteni rá, hogy mi vár és várhat rá a jövőben, s igyekezték olyanná tenni őt, mint amilyenek a szülei voltak. Ő ezzel szemben soha nem akart hasonlítani rájuk, nem akart olyan lenni, mint ők.

Nem sokkal később néhány szürkésfehér, félig átlátszó szellem társalogva libegett be a szobába, és láthatóan az egyik társukról folytattak vitát.

Az egyikük, egy fodorgalléros szellem meglepetten vette észre, hogy társaságuk van.

• Ejnye... Hát ti meg mit kerestek itt?- kérdezte
• Elsősök! A beosztásra vártok igaz? - kérdezte a Pufók Fráter nevezetű kísértet, mire néhányan bólintottak – Remélem, találkozunk a Hugrabugban. Én is Hugrabugos voltam - folytatta, de ekkor megjelent McGalagony professzor, s a kísértetek sorban távoztak a szemközti falon át.
• Indulhatunk, kezdődik a beosztási ceremónia. Egyes oszlopba fejlődj! Jöjjenek utánam! - mondta, mire a leendő elsősök engedelmeskedtek az utasításnak.