Cassiopeia csillaga

11. fejezet

Meglepetések

A következő hetekben Cassiopeia minden nap büntetőmunkára járt. Bartyval ilyenkor többnyire végigbeszélgették az estéket, órákig témázgattak. A lány úgy érezte, sikerült közelebb kerülnie a férfihoz, s bár kissé őrültnek tartotta, vonzódott hozzá. Cassiopeia a következő hét keddjén épp Bartyhoz igyekezett vacsora után, mikor levelet kapott. Az írást nem ismerte fel ugyan, hisz soha életében nem látta, de Cassiopeia Druella Lestrange névre érkezett, így ez csak egyet jelenthetett: az író tisztában van a kilétével, de a névváltoztatással nem feltétlenül, így a levél vagy egy halálfalótól, vagy egy régi bolgár ismerőstől jöhetett. Természetesen lett volna még más ötlete is, de abba inkább nem akart belegondolni. A betűk szálkás, elnyújtott írása olyan üzenetet hordozott magában, ami egy cseppet sem volt a lány ínyére.

Tisztelt Miss Lestrange!

Azért írom levelem önhöz, hogy a Sötét Nagyúr akaratát tolmácsoljam önnek.

Hamarosan bekövetkezik az, amire mindannyian várunk. A Sötét Nagyúr visszatér

közénk, újra visszanyeri erejét, s kegyed szülei hamarosan újra szabadok lesznek.

Hamarosan eljön annak is az ideje, mikor kegyed közénk tartozik majd. A Nagyúr

úgy véli, hogy ezt a köteléket másként is szükséges lehet megerősíteni. A Sötét Nagyúr

tehát úgy rendelkezik, hogy kegyed nőül menjen egyhez a leghűségesebb halálfalók közül.

Erre azért van szükség, hogy az ön hűsége ne rendülhessék meg Urunkban, s ez jutalom lesz

leendő férjének, ha az sikerrel véghez viszi a rábízott feladatot. A Sötét Nagyúr arra kért, kérjem meg, hogy jelenjék meg a Karácsonyi vacsora éjszakáján a Denem kúriában. A Nagyúr azt mondta, kegyed tudni fogja, hol keresse az épületet, hisz járt már benne, Álmaiban...

A boríték tartalmaz egy zsupszkulcsot, amely december huszonötödikén, tíz órakor fog aktiválódni.

Legyen egyedül, mikor ez megtörténik, és senkinek ne szóljon!

Sok szerencsét kíván:

Féregfark

Utóirat: A levél magától lángra lobban, amint elolvasta azt. Ezt a bűbájt afféle védelemként szórtam rá, hogy illetéktelen kezekbe ne kerülhessen.

Amint Cassie a levél végére ért, az elkezdett megperzselődni, majd lángra lobbant, és hamuvá égett.

A lány maga sem tudta miért ,de amellett hogy megijedt, nagyon mérges is lett. Nem elég, hogy halálfalót akarnak csinálni belőle, de még idő előtt találkoznia is kell a Nagyúrral, mitöbb, férjhez is akarják adni valami őrült halálfalóhoz. Ellentétes érzések kavarogtak benne, de közben remélte, hogy ez a hűséges halálfaló talán éppen Barty lesz.

A férfi gondolatait ezekben a pillanatokban szintén egy levél kötötte le. Egy levél, amelyet még reggel kapott, s amely Féregfark kézírása volt, de a Sötét Nagyúr szavai. Parancs, ami ajándék is volt egyben: a feltétlen hűségének jutalma. Egy jutalom, amelyről valaha, régen ábrándozott. Egy jutalom, amelyet saját bevallása szerint kiérdemelni senki sem érdemelhet ki igazán, s így neki sem szabadna megkapnia. A Sötét Nagyúr viszont kegyes volt hozzá, s megjutalmazta a legnagyobb kinccsel, mely valaha a földre termett.

„ Bellatrix vajon mit szól majd? És Rodolphus?”

Nem fognak örülni, ebben biztos volt, de soha nem kételkednének a Nagyúrban, és nem szegülnének ellen neki. Elfogadnák a dolgot, de kételkedett benne, hogy jó szívvel állnának a dologhoz. Barty jól ismerte őket, még régről, mikor kölyökként, és roxforti diákként halálfalónak állt. Azóta évek teltek el, de a Lestrange házaspár mit sem változott, talán csak őrültebbek lettek az Azkaban fogságában. Persze, ki tudná hibáztatni őket, ha valóban elhatalmasodott rajtuk az őrület? Azt a helyet képtelenség kibirni ép ésszel, főként annyi évig, amennyit ők bent töltöttek. De hamarosan szabadok lesznek... És mit fognak szólni a házassághoz?

Barty gondolatai között most először fordult meg a házasság gondolata, s hogy netán tovább örökítheti a Kupor vért. Na nem azt, amely az apja ereiben folyt... Nem, az ilyet gyökerestől ki kell írtani. Az ő fia nem lesz véráruló. Ő tovább fogja adni a tudását, s ő nem lesz olyan, mint amilyen az ő apja volt. Az apaság gondolata is most először fordult meg a fejében, s tetszett neki az ifjabb, halálfaló Kupor gondolata. Mert hogy a fiából halálfaló lesz, az egy pillanatig sem volt kétséges előtte. Cassiopeia-val viszont nem beszélgettek ilyesmiről. A lány mesélt a gyermekkoráról, a tanulmányairól, a mágiakitöréseiről, de házasság és gyerek soha nem került szóba. Meg aztán, a lány szenteste fogja tölteni a tizenötöt, míg ő tizenhét évvel idősebb volt nála, egy varázslóháborúval, Azkabannal, és az otthon börtönével a háta mögött.

Az esti beszélgetésük alkalmával mindketten másképp viselkedtek. Mindketten vontatottan beszéltek, s úgy viselkedtek, mint két tinédzser, akiket szerelmi légyotton kaptak. Igaz, Cassiopea valóban tinédzser volt, ellenben Bartyval, a felnőtt férfival.

A beszélgetést követően a klubhelyisége felé menet Cassie összetalálkozott Karkarovval.

A férfi rémültnek tűnt, Cassie soha nem látta még ilyennek azelőtt.

• Beszélnünk kell! - mondta neki rég mestere, majd kerestek egy üres termet, ahol nyugodtan társaloghattak.
• Mi történt? - kérdezte a lány, miután bezárta az ajtót, és levédte azt, hogy ne hallgathassák ki őket.
• Ez történt... - húzta fel Karkarov a talárja ujját, hogy a lány láthassa a karját, melyen tisztán kezdett látszódni a Sötét Jegy.
• Ez...
• Egyre erősebben látszik, amióta itt vagyok.
• Az enyém is, amióta felküldték a jegyet – mondta a lány, majd ő is felhúzta a talárja ujját, ezzel szabaddá hagyva az ő, égő vörös sötét jegyét.
• Vissza fog térni...
• Tudom. Kaptam tőle levelet. Karácsonykor elkell mennem hozzá.
• Tudod, miért hivat?
• Férjhez akar adni – mondta Cassie, majd leengedte a talárja ujját.
• Ne menj. Dumbledore megvéd
• Ezt te sem hiheted, Igor bácsi! Elmegyek, és megjelenek előtte. Nem tehetek mást.
• Ahogy gondolod. Én viszont nem fogok visszatérni hozzá. Amint felizzik a jegy, én jó messzire eltűnök.
• Meg fog találni...
• Mindig meg fog találni, ebben ne kételkedem. De inkább szabadon halok meg, mint a szolgájaként. Nem fogom többé teljesíteni a parancsait. Egyébként is már régen áruló lettem. Hajtóvadászatot fog indítani, nem érdekel. Én választom meg a halálom, és én ezt a halált választom. Nem fogok többé olyan parancsokat teljesíteni, amelyeket nem akarok, hogy aztán egy apró hiba miatt kínzást kapjak jutalmul. Elegem lett. A gyilkosságokból, a parancsokból, a kínzásokból. Nem fogok még egyszer az Azkabanba kerülni egy tömeggyilkos őrült miatt.

Közben elérkezett, majd el is ment az első próba időpontja, amelyen a bajnokoknak egy-egy sárkánnyal kellett megküzdeniük, s amelyen Cassie éppúgy szurkolt Viktornak, mint Harrynek.

Az ezt követő december hideggel és ónos esővel lepte meg a Roxfort lakóit. A második hét vége felé végre elkezdett esni a hó, ami rengeteg diákot csalogatott ki a szabadba hócsatázni és hóembert építeni. Cassiopeia is részt vett ezekben barátaival, és esténként a meleg kandalló előtt beszélgettek, majd a lány lefekvés helyett órákig a hóesést figyelte az ablakban ülve.

Ilyenkor elkalandoztak a gondolatai, és rendre Barty körül lyukadtak ki.

Persze, nem csak ő járt a fejében, de mégis egyre többször jutott eszébe a férfi. Mikor meglátta, fürge pillangók kezdtek szálldosni a gyomrában, s egyre csak azt várta, hogy mikor találkozhatnak négyszemközt ismét.

***

Az egyik átváltoztatástan órán – miután McGalagony lerendezte Harryéket, közérdekű közleményt tett közzé diákjai számára.

• Most, hogy végre Potter és Weasley is szíveskednek a koruknak megfelelően viselkedni, elmondanék egy közérdekű hírt- szólt a professzornő. - Közeledik a karácsonyi bál, amely hagyományosan a Trimágus Tusa részét képezi, s ami lehetőséget kínál arra, hogy közelebbről is megismerkedhessenek külföldi vendégeinkkel. A bált a negyedéves és annál idősebb tanulók számára rendezzük, de ők meghívhatnak fiatalabb tanulókat is. A bált karácsony első napján tartjuk a nagyteremben. Este nyolc órakor kezdődik, és éjfélig tart. Megjelenés dísztalárban. És még valami...

McGalagony jelentőségteljesen végignézett az osztályon.

• A karácsonyi bálon természetesen valamennyien... öhm... oldottabb hangulatban leszünk. Ennek ellenére mindenkitől elvárjuk, hogy a bálon is roxfortos diákhoz méltó viselkedést tanúsítson. Óva intek minden griffendélest attól, hogy magatartásával szégyent hozzon az iskolára.

Alighogy befejezte, megszólalt a csengő és a griffendélesek nekiálltak pakolni.

Cassiopeia gondolataiba merülve indult a Nagyterembe. Tehát a bálról kell majd meglógnia... Egy Lestrange-nek gyerekjáték lesz...

A délutáni órákban McGalagony tanította őket táncolni, ami sok diákra igazán ráfért, ugyanis nem tudták, hogyan. Cassiopea-nak azonban csak felkellett idéznie a táncórákat, és már ment is, mint a karikacsapás. A professzornő kérésére így segített a fiúknak a táncnál, és Harryt is külön tanítgatta szabadidejében, hogy jól szerepeljen majd a nyitótáncnál.

Egyik délután az órák után Alex állította meg a lányt.

• Kássziopé, 'ogy vagy? - kérdezte
• Remekül, és te?
• Jól. Éljössz velem á bálba?
• Szívesen...

A fiú arcán hatalmas mosoly jelent meg, barna szemei is csak úgy csillogtak.

• … de nem maradhatok sokáig – súgta Cassiopeia.
• Míért nem?
• El kell mennem a Nagyúrhoz – suttogta a lány, majd kiszórt egy disaudio bűbájt.
• De 'isz ő méghalt! - hitetlenkedett Alex.
• Nem Alex, nem halt meg. Az erejét elvesztette ugyan, de semmi kétség, hogy hamarosan vissza is nyeri azt. Most még erőtlen, de nem sokáig... Hamarosan visszatér közénk.
• Né menj!
• Muszáj... Parancsba adta. Meg kell jelennem előtte. A Nagyúr férjhez kíván adni. Nem kívánhatod, hogy ne engedelmeskedjek a parancsának még akkor se, ha szívem szerint én is azt tenném. De Lestrange vagyok, és a Lestrange-eknek vannak kötelezettségeik felé. Ha nem teszem meg, meghalok. Nem szereti az engedetlenséget, és én nem leszek engedetlen.
• Mikór mész?
• A bál alatt megyek el. Tíz órakor fog aktiválódni a zsupszkulcs. Ki tudsz majd menteni, ha észreveszik, hogy eltűntem?
• Igen.
• Köszönöm! - ölelte meg a fiút, majd együtt mentek a nagyterembe.

Út közben beszélgettek, és Cassie örömmel hallgatta a barna hajú, kecskeszakállas fiút.

Mikor Cassiopeia a griffendél asztalához ért, elköszönt Alextől, majd leült Lavender Brown mellé.

• Te kivel mész a bálba? - kérdezte Cassie-t.
• Alex-el.
• Egy durmstrangossal? Nem jöhetsz az ellenséggel... - hördült fel Ron.
• Alex nem ellenség, úgyhogy ne merd... - sziszegte a lány, miközben igyekezte lehűteni magát.

Bántotta Ron ellenszenve, hisz a durmstrangosok nem voltak gonoszak, és majdnem őmaga is abba az iskolába került. A Weasley fiú persze nem tudhatta mindezt, de ez nem számított.

***

A szünet előtti utolsó hét már teljes egészében a nagy esemény jegyében telt, a lányok nagy lelkesedéssel készültek a bálra. Negyed évtől felfelé mindenki feliratkozott az ünnepeket a Roxfortban töltő diákok listájára, köztük Cassiopeia is. A diákok közt tucatjával keringtek a pletykák a karácsonyi bálról, s az egyik ilyen – valójában hiteles információ – az volt, hogy a bálon fellép majd a Walpurgis Leányai zenekar, amit Cassie kicsi kora óta szeretett. A pletykát egyébként maga Dumbledore kezdte el terjeszteni - szórakozás gyanánt.

A Roxfort is karácsonyi díszben úszott, a díszítő elemek egyszer s mind pompásak és ötletesek voltak. A márványlépcső korlátjára önfagyasztó jégcsapok kerültek; a nagyteremben felállított tizenkét karácsonyfán díszek egész arzenálja függött, a világító magyalbogyóktól az igazi, huhogó aranybagolyig. A folyosókon álló lovagi páncélokat egy furfangos bűbájjal rávették, hogy karácsonyi dalokat énekeljenek, ha valaki elmegy előttük.

Karácsony első napján a reggelinél Cassiopeia több baglyot is kapott.

Az egyik bagoly Dorától érkezett, és egy arany színű csomagot hozott, benne egy, a sötét varázslatok ellen-varázslataival foglalkozó könyvet. Egy piros színű csomagban Andromeda és Ted ajándékát találta: egy igazi láthatatlanná tévő köpenyt, s kapott még mellé egy csomag citromos süteményt is. Alextől egy kígyómarkolatú ezüst tőrt kapott, amelynek a szeme egy vörös kő volt. Karkarovtól egy sötét varázslatos rúnakönyvet, Viktortól pedig egy időnyerőt kapott. Hamarosan a Malfoy család baglya is leszállt az asztalához, egy zöld-ezüst dobozkával a lábához kötözve. A dobozban egy levél, és egy régi nyaklánc volt. A nyakék ezüstből készült, rajta egy ezüstbe foglalt, fekete ékkő, amelyben különös füst kavargott.

A levelet Narcissa írta, amely tömör volt ugyan, de Cassie érezte rajta a szavak mögött megbúvó szeretet, még ha nem is volt oly feltűnő.

Kedves Cassiopeia!

Ez a nyakék édesanyád tulajdonában állt, épp annyi idős volt mint te most, amikor megkapta.

Mellé kapott egy másik ajándékot is; bizonyára te magad is rájöttél már, mire gondolok.

E nyakék valaha Mardekár Malazár asszonyáé volt, amelyet maga Mardekár adott neki.

Úgy gondolom, ezentúl téged illet meg – habár magad nem kerültél a mardekárba.

A nyakéket különös varázserővel áldották meg: az ékkő, amely rajta van, képes magába zárni

egy haldokló ember lelkének egészét, vagy egy darabkáját. Most tehát eljött az ideje, hogy a tiéd legyen.

Okosan használd!

Boldog születésnapot és kellemes karácsonyi ünnepeket kíván: Lucius és Narcissa Malfoy

Kapott még egy kicsi, fekete dobozkát, amelyben egy kicsi, ezüst kígyó tekeredett össze.

Mikor kibontotta a dobozt, a kígyó életre kelt, felcsúszott a karjára, majd a csuklója köré tekeredett, és bekapta a farkát, s így egy karkötővé alakult. Zöld, kőből készült szemei különös fényben csillogtak. Mellette nem volt semmiféle üzenet, hogy ki küldhette, de volt egy olyan érzése, hogy a leendő férje az. Mikor a reggeli után visszatér a szobájukba, hogy egyrészt eltegye az ajándékait, mésrészt leveleket írjon, az ágyon egy újabb meglepetés fogadta. Egy hatalmas doboz volt rajta, amelyben egy gyönyörű ruha feküdt. Mellette egy cetlit talált, amelyre ez volt írva:

Este vedd fel ezt a bálra, s a találkozón is ezt viseld majd. Boldog születésnapot! V.